Tegnap egy barátomnál voltam látogatóban. Szobájának hatalmas ablaka az Arab tengerre nyílott, éppen a tenger fölött volt, és én elgondolkoztam ezen a versen. A Gita elmondja, hogy mivel a tengerben olyan nagy mennyiségű víz van – olyan széles, és olyan mély – és bár a folyók, legyenek azok bővizű, széles folyók, vagy csak kisebb folyók, mind beleömlenek, még sincsenek rá hatással. Egy kis tó ellenben, ha nagy folyók ömlenének bele, kiöntene, ha pedig a folyók nem hoznának vizet, akkor a tavacska kiszáradna. Ám mivel az óceán olyan mély, a folyók jöhetnek – az óceán érzi azt, az óceán tudja – de mégis, nincsenek rá befolyással. Hasonlóképpen, amikor a boldogságunk, az elégedettségünk, a szeretetünk mély, amikor valódi kapcsolatban áll az átmával, a lélekkel... A lélek sat-cid-ánanda; vagyis örök, tudással és boldogsággal teli. Mi is ez az ánanda? Ez az ánanda a Krisnához fűződő kapcsolatban teljesedik ki – érezni Krisna szeretetét és felajánlani a szeretetünket Krisnának az olyan, mint amikor a fa tövét öntözzük – akkor magától értetődően szeretetet érzünk minden élőlény iránt. Ha a fa gyökerét öntözzük, akkor a víz szétárad a fa minden részébe, és mi mindannyian Krisna részei vagyunk. Ez a beteljesülés. A világ kettősségei nem érinthetik meg szívünknek ezt a részét. Egészség vagy betegség, győzelem vagy vereség, siker vagy kudarc, elismerés vagy szégyen, öröm vagy fájdalom nem érintheti a szívnek ezt a részét, mert ez valóság lelki szinten. Ez elválaszthatatlan tőlünk; ez az igazi énünk.

Ám arra, hogy létrehozzuk ezt a kapcsolatot, időt kell szánnunk... úgy, mint ma este a szatszang idején, időt kell szánni arra, hogy olyan emberekkel legyünk együtt, akik a megvilágosodás, az odaadás céljából gyűltek össze... az otthonunkban vagy az asramban, bárhol is éljünk, kell idő a saját lelki gyakorlatunkra és a közös lelki gyakorlatokra. Énekeljük ezt a gyönyörű Maha-mantrát, meditálunk az Úr kedvtelésein és tanításain, olvasunk lelki szövegeket, olyan szent könyveket, mint a Gita és a Bhágavatam, eljövünk a leckékre, megtartjuk a pujánkat, feljánluk az imáinkat... és a munkánkon és minden máson túl prioritásként próbálunk valamennyi időt szévával, Krisnának és másoknak végzett önzetlen szolgálattal lefoglalni. Ez lelki szükségletünk.

Fordította: Sexty ildikó

Forrás: www.radhanathswami.com